eltávolodó üldöző

Hányszor fordult már elő, hogy gyermekünk szeretett volna megfogni egy kismacskát, vagy kézbe akart venni egy kisnyuszit... Ezért ment, szaladt, futott utána, próbált olyan gyors lenni, hogy utolérje, kézbe vehesse a kis drágát! Mi, okos felnőttek meg hiába mondtuk: ne kergesd már annyira, csak jobban megijeszted, és messzebbre szalad! Állj meg, és várd meg, míg bátorsága lesz idejönni!
Ez arról jutott eszembe, amit reggel olvastam a maiige-ben:

A legtöbb kapcsolatban van egy „üldöző” és egy „eltávolodó”. Amikor sebezhetőnek érezzük magunkat, beleesünk valamelyik szerepbe, és aszerint cselekszünk. Ha az egyik visszahúzódik, a másik üldözi, és fordítva. A gond az, ha üldözöd az eltávolodót, akkor szorongatva érzi magát, és még jobban eltávolodik, ez növeli a te félelmedet, és arra késztet, hogy még inkább üldözd – ördögi kör. Természetellenesnek tűnik, mégis dönts hittel úgy, hogy felhagysz az üldözéssel! Ezzel csökkented a távolodó szorongatottságát, és lehetőséget kínálsz neki arra, hogy felhagyjon a távolodással.
Az aggodalmadat a saját gondolataid és a saját magaddal folytatott beszélgetésed okozzák, nem a partnered vagy a körülmények.

"Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Róma 1:19)