az a bizonyos cserebogár

- Na jó, akkor kapsz még egy pohár kakaót, ha megmondod a helyes választ! - hangzott a beugratás kicsi elsősünknek. - Van három bárányunk, annak valamennyi lába, azt felezd el, és mondd meg, ennyi lába hány csirkének van!
- Hát három! - így Barnus.


Miközben az elnyert pohár kakaót iszogatta, elgondolkodtam, vajon számít-e így október elején, hogy  az álló egyenesek állnak-e vagy dülöngélnek, hogy a csészékből kiborul-e a kakaó, hogy a hullámvonal kukac-e vagy kígyó, és hogy a fecskevonal vonalai a második vonalon találkoznak-e, nem is beszélve a krumplikról, amiknek egyik nap cicabetűre, másik nap o betűre kellene kanyarodniuk...

Tegnap este Barnus a hasát fájdította. Vigasztalni és segíteni próbáltam:
- Hát, épp nekem is fáj, és képzeld, én ilyenkor hasra szoktam feküdni, és az jót tesz neki. Próbálj meg te is hasra feküdni!
- Anya! - hangzott a kissé méltatlan válasz - én nem próbálok hasra feküdni, én TUDOK hasra feküdni!

:))

gyógyító gyermeki hit

Tomi jól tudja, hisz látta már állatos természetfilmekben: "ha meglőnek valakit, ahhoz, hogy életben maradjon, ki kell venni a lövő golyót!"
Csak mi fölnőttek vagyunk hajlamosak erről megfeledkezni... Mert ugye az előfordul, hogy egy-egy kóbor lövedékkel eltalálunk valakit. A baj nem itt van. Hanem ott, hogy a "lövő golyót" ott hagyjuk, mélyen befúródva. S nem értjük, miért nincs gyógyulás, miért a korai "halál"...

nagyot halló voltam

nl: Az élet értelme, hogy boldog légy. Vagy ha az nem sikerül: hogy másokat boldoggá tegyél!
nf: Isten nem fog erős akaratot adni, csak helyzeteket, amikben erősítheted az akaratodat!

konyhatündérek

Velem lett meg e kedves eset :) :
Nagylányunkkal meghámoztuk a krumplit, melyek ezután a tisztítóvízben várták sorsukat, miszerint átmeneti paprikáskrumpli létüket követően krumplistésztaként végezzék. Szóval áztak a krumplik, és felkockázásukhoz szintén segítséget kértem. Ezúttal nagyfiúnkhoz intéztem a kérést: kockázd fel légyszi a krumplit! A válasz, nos, kissé meglepett:
- Anya, ne kockáztass!

gyerexáj

'mata
nyerő merő
Bálinték kisbabája
légy legyek
lavór
virsli dolog
kivel?
olyan vagy!
nnna!
mi van alattam
deszka



'mata
Dokihoz, kontrollra, "lavórba" mentünk Tabival. Már majdnem ott voltunk...
Én: Mindjárt odaérünk a parkolóba, aztán bedobjuk a pénzt a...
Tabi: ... a kocsimatába!
Pár pillanat reakcióidő után persze nekem is leesett, hogy a kocsimata az az automata! :)
vissza


nyerő merő
Tabi ügyesen beszél - lévén három éves - de azért egy kis gyerek-akcentusa azért még van! :) pl. a 'sem' az nála 'is nem'. Elég logikus.
Falun lakunk, hát szinte mindenkinek köszönünk, aki az utcán szembejön velünk. Ma történ, hogy útközben egy biciklis bácsinak mégsem köszöntem, Tabikának fel is tűnt, és szóvá tette:
- Miért nem köszöntél a bácsinak?
- Hát, ... nem ismertem meg! - mondtam.
- Én is nem mertem meg! - nyugtázta okoskánk. :)
vissza


Bálinték kisbabája
Valami délutáni ez+az közben csak úgy beszélgettünk a kicsikkel - barkácsoltunk talán, azt hiszem. A lényeg, hogy témába egyáltalán nem vágóan Tomka ujjongva mesélte, hogy Bálintéknak kisbabája született. Hirtelen nem tudtam hová tenni az infót, azt se tudtam, konkrétan kiről is van szó, melyik Bálintról, hát megkérdeztem: az óvodában? Tomi (nem szó szerint, de valami ilyesmit válaszolt): nem! kórházban!
vissza


légy legyek
Reggelizünk.
- Eszek már!
- Jól van, ügyes légy!
- Én Tábita vagyok, nem légy! A legyek kint laknak!
vissza


lavór
"...hol is voltunk? úgy kezdődik, hogy ... vö.... vödör, vagy hol is voltunk? tudod, ahol megszúrtak!..."
Hja! Laborban! ("lavór" -->vödör)
vissza


virsli dolog
Vacsiztunk a kicsikkel, mind a 3 valami mindegymit, de ettek. Apa ekkor jött haza, útközben bevásárolt egy-két apróságot. Megláttam a virslit, ami Tabi kedvence, és csendben kértem apát, hogy azt gyorsan tegye el, mert ha Tabi meglátja, nem akarja megenni azt, amit eddig evett. Tomka fennhangon visszakérdezett: "Mit apa, a virslit?" Próbáltuk feltűnés nélkül csendesíteni, hogy ne mondja ki mégegyszer a bűvös szót (virsli)... Tomka csak erősködött: "de miért nem szabad hangosan mondani, hogy virsli?" ...
Bambuska kis reakció idő után hozzáfűzte a saját kis bölcsességét: "Ugye én okos voltam, hogy nem mondtam ki, hogy virsli?"
vissza


kivel?
Hárman voltunk itthon (Tabi, Csaba és én), indulni kellett az ebédért. Tabi menni akart, hát Apa megkérdezte: "És? Kivel akarsz menni? Apával? Anyával?" Tabika válasza egyértelmű: "Igen! Apával, Anyával!" (együtt mentünk mind a 3an :) )
vissza


olyan vagy!
- Olyan ügyes kislány vagy!
- Nem, én Máttai Tábita vagyok, kettő hányévesz vagyok!
vissza


nnna!
Kocsikázni kisgyerekkel nem egyszerű... Gyerek be, biztonsági ülés, biztonsági öv (öt pontos!!) pufikabátban hevederráncigálás, gyerekgyűrködés, kéz behúz, ajtó becsuk, futás a másik oldalra, ajtó kizár, anya behuppan az ülésbe... Huhh, homloktörlés, majd: "NNa kéremszépen." Tabi meg visszakérdez: "Mit anya?"
vissza



mi van alattam
A nagyok ebéd közben, mikor már mindenki asztalnál ült (ki tudja, miért mindig akkor jut ilyesmi eszükbe?) arról tanakodtak, melyik megye hol van. Kérdések, állítások repkedtek ide-oda. "...és akkor mi van alattunk?"
Na erre persze Tomka tudta megint a helyes választ:
- Alattam beton van!
És hogy másik kis büszkeségünkről se feledkezzek el... Bambus rákontrázott:
- Alattam meg a padló!"
vissza



deszka
Tomka az áruházban rápillantott a vasalódeszkára, és azt mondta:
- Ez gördeszka, mert ezen lehet síelni a vízen!
Ebben aztán minden benne van! :)
vissza