Az emeleti fiúszobába lépve megtalálom a tálcát, amin a kistányér morzsái, a befőttesüvegtetőbe dermedt viasz, a kakaóbajuszos bögre, gyűrt szalvéta arra emlékeztetnek, itt valamikor valaki ágyba kapta gyertyafényes vacsoráját. Hálás vagyok ezért az ottfelejtett szennyesért, mert arra emlékeztetnek, hogy itt valamikor valamelyik tesó a másikat szeretettel kényeztette betegsége idején...
Ilyenkor repes a szívem a sok gyerekünkért, akikkel gyakran nehéz, de ezek a pillanatok visszaigazolnak minden befektetett energiát, szeretetet.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerektanítók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerektanítók. Összes bejegyzés megjelenítése
gyógyító gyermeki hit
Tomi jól tudja, hisz látta már állatos természetfilmekben: "ha meglőnek valakit, ahhoz, hogy életben maradjon, ki kell venni a lövő golyót!"
Csak mi fölnőttek vagyunk hajlamosak erről megfeledkezni... Mert ugye az előfordul, hogy egy-egy kóbor lövedékkel eltalálunk valakit. A baj nem itt van. Hanem ott, hogy a "lövő golyót" ott hagyjuk, mélyen befúródva. S nem értjük, miért nincs gyógyulás, miért a korai "halál"...
Csak mi fölnőttek vagyunk hajlamosak erről megfeledkezni... Mert ugye az előfordul, hogy egy-egy kóbor lövedékkel eltalálunk valakit. A baj nem itt van. Hanem ott, hogy a "lövő golyót" ott hagyjuk, mélyen befúródva. S nem értjük, miért nincs gyógyulás, miért a korai "halál"...
nagyot halló voltam
nl: Az élet értelme, hogy boldog légy. Vagy ha az nem sikerül: hogy másokat boldoggá tegyél!
nf: Isten nem fog erős akaratot adni, csak helyzeteket, amikben erősítheted az akaratodat!
nf: Isten nem fog erős akaratot adni, csak helyzeteket, amikben erősítheted az akaratodat!
a kudarc az kudarc?
Sára után már vagy harmadszor kellett az asztalról feltörölni a kicsepegett tejet. De hát most tanulja/gyakorolja az önálló evést. Ahhoz, hogy fejlődjön, rengeteg kicsepegtetésen, kiboruláson megy végig. Nem adja fel, sőt, a kudarcok árán napról-napra egyre ügyesebb lesz.
Nem értem, felnőtt korra miért felejtjük el annyira a hatékony tanulásnak eme egyszerű titkát: a sikerhez vezető út a kudarcokon keresztül vezet. Miért nem szeretünk olyanok lenni, mint a kisgyermekek? Sokkal természetesebben veszik az akadályokat - sokkal természetesebb is, hogy sikeresen leküzdik őket!
Nem értem, felnőtt korra miért felejtjük el annyira a hatékony tanulásnak eme egyszerű titkát: a sikerhez vezető út a kudarcokon keresztül vezet. Miért nem szeretünk olyanok lenni, mint a kisgyermekek? Sokkal természetesebben veszik az akadályokat - sokkal természetesebb is, hogy sikeresen leküzdik őket!
hát ez a különbség
Hűtőmágnes
nem baj, ha nem szép, de legalább legyen értelme!
nem baj, ha nem szép, de legalább legyen értelme!
Hűtőmágnes
nem baj, ha nincs értelme, csak szép és harmonikus legyen!
féktelenül
Egy nehezen induló reggelen olyan szavak repkedtek otthonunkban, melyek inkább tanúskodtak türelmetlen indulatokról, mint megértő türelemről. Sajnáltam, hogy ilyen ballábasan kezdtük a napot. A kapkodásban persze mindig elmarad ez + az... kislánykámat az oviban fésülgettem meg. Miközben a tükörben követte megszépülését, azt mondta nekem:
- Anya te tudtad, hogy a szánkban van olyan, hogy nyelvfék? (aztán meg is mutatta!)
- Nyelvfék? Hmmm, nem is tudtam... - hümmögtem magamban.
Ő meg erre így csodálkozott: - Nahát, te felnőtt vagy, és még azt sem tudod, hogy van a nyelvnek féke?
Ugye már megint?!
„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18:3)
A történet végéhez hozzátartozik, hogy mikor elbúcsúztunk, egyenként mindkét ovisunktól bocsánatot kértem, és mindegyik, egymástól függetlenül így búcsúzott: semmi baj! :))
- Anya te tudtad, hogy a szánkban van olyan, hogy nyelvfék? (aztán meg is mutatta!)
- Nyelvfék? Hmmm, nem is tudtam... - hümmögtem magamban.
Ő meg erre így csodálkozott: - Nahát, te felnőtt vagy, és még azt sem tudod, hogy van a nyelvnek féke?
Ugye már megint?!
„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18:3)
A történet végéhez hozzátartozik, hogy mikor elbúcsúztunk, egyenként mindkét ovisunktól bocsánatot kértem, és mindegyik, egymástól függetlenül így búcsúzott: semmi baj! :))
fényes(s)Ég
Imaházból hazafelé az autóban kicsinyeink vízben úszkáló nedvességtartó gyöngyeiket csodálták. (Amikbe vágott virágokat szoktak tenni.) Nagy kincs volt ez nekik!
Vízbe téve szinte észrevétlenek, csak színes homályként lehet őket felfedezni. Aztán egyszer csak besütött a nap az ablakon, és a gyöngyök felragyogtak! Kisfiúnk meg is jegyezte: milyen érdekes, hogy egy ilyen pici gyöngynek is ekkora fénye tud lenni!
Bizony, nem az számít, hogy valaki kicsi-e, vagy nagy, látszódik-e, vagy alig észrevehető... Az számít, hogy kinek a fényét tükrözi vissza! Ha magáét a Fényforrásét, akkor a kicsi is tud hatalmasan ragyogni!!
:)
Vízbe téve szinte észrevétlenek, csak színes homályként lehet őket felfedezni. Aztán egyszer csak besütött a nap az ablakon, és a gyöngyök felragyogtak! Kisfiúnk meg is jegyezte: milyen érdekes, hogy egy ilyen pici gyöngynek is ekkora fénye tud lenni!
Bizony, nem az számít, hogy valaki kicsi-e, vagy nagy, látszódik-e, vagy alig észrevehető... Az számít, hogy kinek a fényét tükrözi vissza! Ha magáét a Fényforrásét, akkor a kicsi is tud hatalmasan ragyogni!!
:)
hol volt, hol nem volt
Nagy öröme volt ma reggel kicsi fiamnak! Megtalálta régenlátott, elveszett egyik kis kedvenc alvós pajtiját. Vele örültem, és mindjárt ki is csúszott számon az automatikus kérdés: hol volt?
Aztán eszembe jutott, hogy a mi elveszett létünkből való megtaláltatásban sem az a lényeg: hol volt, hol nem volt...
A lényeg, hogy megvan: nem elveszett többé!
Aztán eszembe jutott, hogy a mi elveszett létünkből való megtaláltatásban sem az a lényeg: hol volt, hol nem volt...
A lényeg, hogy megvan: nem elveszett többé!
innen-onnan
„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Máté 18:3)
Nézem féléves babácskánkat, amit fedezi fel maga körül a világot...
Kézbe veszi a dolgokat, forgatja, ismerkedik vele, aztán átveszi a másik kezébe - mert hogy így olyan oldalát is láthatja, amit eddig nem - és onnan is jól megvizsgálja.
Ha teljes képet akarunk kapni a körülöttünk lévő dolgokról, emberekről, történésekről, nekünk is ezt kell tennünk. Megvizsgálni - több oldalról is.
Másrészt viszont az alapos vizsgálathoz az is szükséges lehet, hogy a kézben-tartott dolgokat piciny időre el kell engednünk, hogy egy másik oldalról újból megragadhassuk...
Nézem féléves babácskánkat, amit fedezi fel maga körül a világot...
Kézbe veszi a dolgokat, forgatja, ismerkedik vele, aztán átveszi a másik kezébe - mert hogy így olyan oldalát is láthatja, amit eddig nem - és onnan is jól megvizsgálja.
Ha teljes képet akarunk kapni a körülöttünk lévő dolgokról, emberekről, történésekről, nekünk is ezt kell tennünk. Megvizsgálni - több oldalról is.
Másrészt viszont az alapos vizsgálathoz az is szükséges lehet, hogy a kézben-tartott dolgokat piciny időre el kell engednünk, hogy egy másik oldalról újból megragadhassuk...
szorongató szeretet
Ez az orrleszívás porszívózás nem egy népszerű dolog. Még mindig nem, pedig már hetek óta kényszerülünk gyakorolni. Szegény babuckám, hogy vergődik, miközben lefogom. Muszáj, mert ha nem fogom le vagy nem sikerül segítenem rajta, vagy kárt teszek benne, miközben pedig épp a javán munkálkodok. Persze a szorításom nem fájdalmas, épp csak annyit tartok rajta, hogy a kezemben tarthassam.
Szerető, jóakaró szorítás az anyai kézből kicsiny gyermeke felé...
Épp ahogy a mi Mennyei Atyánk teszi velünk. Aztán hogy vergődünk néha! (Néha? hhh! Sokszor!) Pedig mennyire, de mennyire a javunkat akarja! Csak hát az eredményesség kedvéért szorítani kell a tartáson, nehogy kicsusszanjunk a keze alól!
Szerető, jóakaró szorítás az anyai kézből kicsiny gyermeke felé...
Épp ahogy a mi Mennyei Atyánk teszi velünk. Aztán hogy vergődünk néha! (Néha? hhh! Sokszor!) Pedig mennyire, de mennyire a javunkat akarja! Csak hát az eredményesség kedvéért szorítani kell a tartáson, nehogy kicsusszanjunk a keze alól!
vektor
Az áruházban pici lánykám nagyon segíteni akart... de segítséget kért hozzá.
"Van erőm, hogy toljam a kocsit, csak a kormányzásban segíts!"
Hmmm...
Akár egy ima. Mert hogy felkészültségünk mit sem ér, ha nincs előttünk a kormányos, maga az Úr Isten.
"Van erőm, hogy toljam a kocsit, csak a kormányzásban segíts!"
Hmmm...
Akár egy ima. Mert hogy felkészültségünk mit sem ér, ha nincs előttünk a kormányos, maga az Úr Isten.
térdenülve
Egy nehéz nap estéjén nehéz szívvel vettem középső fiamat az ölembe. Nagyon csintalan, engedetlen és összeférhetetlen volt aznap. Feltettem neki hát (az amúgy szerintem felesleges) szokásos kérdést: "Mond csak kisfiam, szeretsz te engem egyáltalán? Annyi bosszúságot, szomorúságot okoztál ma nem csak nekem, de testvéreidnek is!"
Mire a kérdés végére értem, úgy éreztem magam: ott ülök Mennyei Atyám térdén, és épp erről kérdez engem. Megszégyenültem, és nem tudtam mást tenni, csak megölelni, megpuszilni időnként szertelen kisfiamat.
Mire a kérdés végére értem, úgy éreztem magam: ott ülök Mennyei Atyám térdén, és épp erről kérdez engem. Megszégyenültem, és nem tudtam mást tenni, csak megölelni, megpuszilni időnként szertelen kisfiamat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)