A háttérben az emeregy Isten hatalmáról beszél, én meg csak állok az ablak előtt, és ajándékait csodálom.
Esik az eső, itatja eltemetett magocskáinkat, élteti a határ sarjadó gabonáit. Csak állok, és meghat ez a gondviselés... szállnak a gondolataim, bárcsak aggodalmaim is tovatűnnének velük, akár csak az a gólya, ami az imént épp itt suhant el... Hja... ha szárnyaim lennének...
Annak a fácánkakasnak ott a kerítésnél pedig vannak szárnyai, mégis elégedett földönfutó királyságával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése