Egy nehéz nap estéjén nehéz szívvel vettem középső fiamat az ölembe. Nagyon csintalan, engedetlen és összeférhetetlen volt aznap. Feltettem neki hát (az amúgy szerintem felesleges) szokásos kérdést: "Mond csak kisfiam, szeretsz te engem egyáltalán? Annyi bosszúságot, szomorúságot okoztál ma nem csak nekem, de testvéreidnek is!"
Mire a kérdés végére értem, úgy éreztem magam: ott ülök Mennyei Atyám térdén, és épp erről kérdez engem. Megszégyenültem, és nem tudtam mást tenni, csak megölelni, megpuszilni időnként szertelen kisfiamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése