Vannak emberek, akik így szoktak nyugtázni dolgokat, mikor egy-egy elvesztett csata, váratlan vagy épp várható rossz esemény után megcsalja őket a békesség íze: túl vagyok rajta...
Egy riportműsorban figyeltem fel erre a gondolatra: de mi lesz azokkal a dolgokkal, amiken túl vagyunk? Hová lesznek? Mi lesz belőlük?
Sebekké válnak? Szőnyeg alá kerülnek? Esetleg vádlóinkká lesznek? Meddig maradnak ott? A túl világban?
Nekem mindezen túl, vagy épp helyette van egy jobb ötletem a lepakolásra: a kereszt töve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése