Nem is tudom, miért jutott most ez eszembe. Évekkel ezelőtt esett meg egy érdekes utcai jelenet velünk...
A lányokat vittük vissza édesanyjuknak, és sajnos nem sikerült békésre a szülők találkozása - ez akkoriban nem volt ritka. Hogy teljes legyen a kép, én is megkaptam a magamét, ami valahogy így hangzott: kíváncsi vagyok, te meddig bírod...!
Jó visszagondolni arra a bátorságra, ami akkor szavakra bírt: Elfelejted, hogy mi nem az anyakönyvvezető előtt fogadtunk hűséget egymásnak!
Hát, lehet, hogy ezért jutott eszembe: hogy ezt én se felejtsem el!
Azaz: erre a szövetségre minimum hárman vigyázunk, s abból az egyik legyőzhetetlen. Maga az Úristen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése