Anyámnapjára

Mikor a nagyok fészekszélen állnak,
a kicsik napi kalandra vágynak,
Mikor egy nap is kevés egy napban,
gyermek lehet sok, de anya csak egy van...

Talán nem mindig szeret jól,
de ha azt jól nem látta,
Az élet tanította, s a sors,
az pedig őszintén elárulja:

A félelem zavarta féltés,
túlzottan aggódó együttérzés.
S tetszik, nem tetszik, hordozom magamban,
s viszem is tovább, akarva, akaratlan.

Békesség kedvéért hallgatni, s küzdeni...
Ha tudnám, magam mondanám el neki:
Tőle tanultam, hisz szemem elé tárta,
Ki tűrni tud, királyfi lesz párja!

Nem az enyém - ha van - az érdem,
Amim van, azt úgy örököltem.
S amim még lehet, csak az Isten tudja,
adom, vagy kapom: mi lehet az útja.

Anyaméh, irgalom, áldozó szeretet,
Sose elsőnek lenni, segíteni a gyermeket.
Hibákat meglátó, mégis elfedező,
Haragos, szigorú, de épp így szerető.

S ha mégis valami híja lenne:
Add Uram, hogy legyen benne!
Az én éltem legyen tanuja:
Édesanyám lányának legjobb anyuja!