Csaba bizonysága

39 éves koromig kevés nálam racionálisabban gondolkodó ember lehetett. Kőkeményen csak a fizikálisan megtapasztalható dolgokból, eseményekből próbáltam összerakni a világot. Tanultam, olvastam sok mindent az élet ezen részéről, de egyre jobban észre kellett vennem, hogy rengeteg az emberi okoskodás, sehogyan sem kerek az egész. Azt tapasztaltam, hogy az emberek zöme pótcselekvésekben éli az életét. Az amit mondanak, vallanak életükről, ami felé törekszenek, amiben hisznek és a valós létük, cselekedeteik nem tudnak teljesen szinkronba kerülni. Ezt érzik, és nap mint nap szembesülnek vele. Itt aztán a legkülönbözőbb módszerek jelennek meg a probléma feloldására. A legvadabbtól a legönemésztőbbig.
Elkeserített ez a megtapasztalás, látva a környezetemet és látva magamat, hogy én is pont ilyen vagyok. Kézenfekvő megoldásnak tűnt példaképeket keresni. Nagyokat, okosokat, akiknek "rendben van" az élete. Ők hogyan csinálják? Igazán hiteles személyre sokáig nem akadtam.
Egyszer egy barátom említette, hogy Balczó András tart "előadást" itt Fehérváron egy templomban. Itt találkoztam talán először azzal az egyszerűséggel, tisztasággal, renddel, amit kerestem. András elsősorban nem magáról, hanem az ö példaképéről, jó ismerőséről beszélt. Arról szólt, hogy az ismerőse mit mondott neki akkor, amikor már minden kitűzhető célt elért, minden versenyt megnyert és már nem volt ellenfele, akit le nem győzött volna (még saját mag át is). Ebben a megüresedett helyzetben mit lehet, mit kell tenni?
Ilyen megüresedett helyzet áll elő az emberek életében akkor is, ha valamilyen tragédia éri őket, halálesettel szembesülnek. Ilyenkor óhatatlanul elgondolkodunk az élet értelmén. De jobb nem megvárni ezeket a megrázó helyzeteket, hanem már ma foglalkozni a kérdéssel.
Egyszerű a válsz és egyszerű minden, ha helyes a cél, amit az ember maga elé állít. Életünkben első helyre kell állítani az élet igazi céljának megismerését. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha megismerjük az életet teljes valójában, az elejétől a végéig. Honnan, kitől ismerhető meg az élet, az élet igazságai? Onnan, ahonnan származik. A teremtőjétől. Istentől magától. A Bibliában minden, ami az élet igazságainak megismeréséhez szükséges, megtalálható. Ezért íródott, segítségként.
András "ismerőséről", Istenről úgy beszélt, mint egy létező, valós személyről. Ezt hallgatva a dolog túl egyszerűnek, a Biblia - lapozgatva - túl bonyolultnak tűnt. Racionális agyam tudta, hogy a világ és az élet keletkezését, fejlődését, a jelent és a jövőt sokféleképpen magyarázzák a tudósok, tudatlanok, de az igazán csak egyféleképpen keletkezett, fejlődött és működik.
Át kellett gondolnom életemet, eddigi tapasztalataimat, nem azért nem találok-e választ sok-sok kérdésre, mert rossz irányban keresem? Megtudtam, hogy az imaházban, ahol Andrást hallottam, van minden héten egy alkalom, ahol bárki, aki érdeklődő, ismerkedhet a Bibliával kötetlen beszélgetés keretében. Elkezdtem oda járni. Kezdetben csak új információkat kaptam. De észre kellett vennem, hogy a beszélgetés vezetői mennyire hitelesen, bizonyosságként élik meg mindazt, amit olvastunk a bibliában. A mai élet minden helyzetére találtunk konkrét eligazítást.
Kezdett egyre meggyőzőbb lenni, amit átéltem. Előtte is hallottam már Jézusról, de csak mint történelmi személyt ismertem, akinek sok mindent tulajdonítottak, és aki sok művészeti alkotásban megjelent. Itt úgy beszéltek Róla, mint élő személyről, aki a tisztaság, az ártatlanság és legfőképp a szeretet megtestesítője.
Mindnyájan átéltük már életünkben, hogy a szeretet megtapasztalása mennyire kívánatos, és mennyire pozitív érzéssel tölt el bennünket. Ugyanakkor a szeretet hiánya, a félelem érzése mennyire megterhelő, depressziót kiváltó lehet. Azt is tudjuk, hogy a szeretet mennyire "kiszámíthatatlan" e világban. Számító, álságos, előnyszerzési indulatok miatt sokan mutatnak, színlelnek "szeretetet". Ezért elbizonytalanodhatnánk ezek láttán. Itt is csak egy megoldás van. Mivel létezik az igaz szeretet, hozzá kell fordulnunk, az igaz szeretet megtestesítőjéhez, Jézushoz.
Mindez furcsán hangzik? Nem elfogadható? Hihetetlen? Igen! Az! Mindaddig az volt számomra is, ameddig el nem hittem, hogy igaz. Azonnal megvilágosodott, feltárult előttem, ahogy tiszta szívvel hittem. Jézus szeretetének megtapasztalása volt maga a csoda. Az élet igazságainak felismerése pedig nyugodtságot, békességet adott. Egycsapásra megváltozott a látásom. Most már csak egy probléma van. Az, hogy én nem változtam meg egycsapásra. Az új érzés csodálatos, a hétköznapi feladatok, gondok a régiek. Folyamatosan próbálom beépíteni életembe a megismert igazságokat, az életet szabályozó törvényekhez igazítani döntéseimet. De még megkötöz a múlt, a megszokások, a rossz beidegződések, reflexek. Igyekszem minél gyorsabban megtisztítani magam a rám tapadt "sártól".
Tudom, tiszta sosem leszek, jöhetnek újabb botlások. De lehet reménységem, mert szerető, megbocsátó az én Istenem, és minden helyzetben magam mellett érezhetem. Ha rá figyelek, és a célom változatlan marad - hogy tiszta életet akarok élni - hiszem, mindenkor megsegít. Tudom régi énemtől, gyengeségeimtől csak úgy szabadulhatok, ha megerősödök. Erősödni pedig legjobban terhek, próbák alatt lehet. Nem lett az életem probléma mentes, de nincs mitől féljek: ha Isten velem van, és én vele vagyok.
JÉZUS = SZERETET.