Nagyon váratlanul, de mégis már nagyon váratott magára az a 10 napos kiruccanás, amit Istenünk nekünk ajándékozott. És itt nem felejtkezek el megemlékezni az angyalok azon seregéről sem, akik Isten eszközeiként mind a javunkra, segítségünkre voltak. Azért fontos erről is írni, mert ha majd olvassa, nyugodtan higgye csak el, hogy ő is az volt!! :))
Utazásunk lehetőségének felbukkanásaként egy ige kereng a fejemben:
"Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézs. 53.5)
Elszomorodok, ha arra gondolok, hogy a mi (Csaba és én) elutazásunk, felépülésünk lehetősége valaki más betegsége, fájdalma, szomorúsága: gyásza árán született meg.
Na de akkor most görög honról pár szó általában (aztán majd részletesebben):
- Nagyon nyugisak, nem keresik a bajt; a városi utcákon sokfelé dugó van, de türelmesek.
- Nem törvénykezők, „szabályoskodók”, hanem probléma megoldók.
- Nem udvariasak - illetve annyira ilyen az alap mentalitás, hogy ez külön kiemelten már nem is válik hangsúlyossá, nem feltűnő, ha valaki az (inkább az ellenkezője).
- Sok a kóbor kutya, városban, strandon, bárhol.
- A wc-be nem szabad papírt dobni, mert a görög vezetékhálózat szűkecske. :)
- Minden jármű kipufogója dübörög, mint egy Harly.
- A közlekedési szabályok csak iránymutatóak, mondhatni opcionálisak (pl. záróvonal, bukósisak, egyirányú út, megállni tilos, behajtani tilos, rendszám a motorokon, quadokon...). :)
- A helyi buszjárat a beach és a város között 1db (nem lehet eltéveszteni), a megálló ott van, ahol te. Épp csak „arra utaló jelet” kell adnod, és a busz megáll és felvesz. De ha csak úgy az út szélén álldogálsz, akkor meg megdudál, hogy őt (mármint a buszt) várod-e. A leszállás is történhet buszmegállóban, vagy ahol akarod. :)
- A taxik minden városban más színűek, így nincs „üzleti” probléma, hogy ki hol dolgozik, kinek hol van a területe.
- Nagyon-nagyon sok a kegyhely (vagy akkora, hogy be lehet lépni, vagy csak gyertya-gyújtós) - talán nagyon vallásosak a felszínen, de tulajdonképpen az értékelendő, hogy így mindig a szemük előtt van a Fenséges, a rá való emlékezés, ill. a Vele való valamiféle kapcsolattartás.
- Az utcákon (és tulajdonképpen mindenhol) olyan tisztaságot tartanak, mintha használaton kívüliek lennének pl. az utcák is. A sok kóbor kutya és madár ellenére is így van ez. A háztulajdonosok már reggel lemossák maguk előtt az utcát, járdát, és napközben is ügyelnek a tisztaságra.
- Nem rágóznak. (?) Se a boltokban, se az utakba taposva nem láttunk rágót.
2008. 05. 19. - hétfő
Tomit reggel, mikor Csaba oviba vitte - elbúcsúztattam. De csak úgy szokásosan. Pár napja már folyamatosan „tettük őket képbe”, hogy mikorra kell, „abban legyenek” ... Most nem akartam túldramatizálni, hisz „vész esetén” nem tudtam volna mit csinálni.
A nagyok már nagyon várták a cca. 10 nap önállóságot. - Ők itthon maradtak házat őrizni. :)
A két picit bevittük Révészékhez. - Itt jegyzem meg, hogy fel sem fogtuk azt, micsoda ajándékot kaptunk mi ővelük. Utólag, mikor a beszámolót írom, már mondhatom: kicsinyeinknek most már két anyukájuk és három atyjuk is van. Már egy ideje máshogy állok a gyerek-dologhoz, és most megint érzem: a gyerekek nem tulajdonaink. Megőrzésre kaptuk őket. Régebben (főleg a 2 nagyom idejében) kisajátítottam őket, de mára már nem érzem megfosztva magam, ha másoknak is örülnek, ha másokat is szívből szeretnek, másokhoz is fordulnak segítségért, oltalomért gyermekeim. - Szóval 10 napig másra bíztuk a ránk bízottakat, és elképzelni sem tudtam volna jobb, biztonságosabb helyet számukra annál, mint ahol élhettek bő egy hétig.
Persze a készülődés és az indulás is, minden máshogy történt, mint ahogy terveztük. Szilvinek igaza lehet: az első napon a készülődést kell kipihenni.
Miközben átbeszéltük a legfontosabbakat, Tabi és Barnus nagyon jól eljátszottak az „új játékaikkal”, így mindannyian jobbnak láttuk nem elköszönni: leléptünk. Lala vitt ki minket a buszhoz. Szeretjük! Meg Szilvit is, és Józsit is, aki kijött a parkolóba az induláshoz, elköszönni, minden jót kívánni. (Helyette és Lia helyett pihentünk, gyógyultunk 10 napig.)
*
Mivel érdemeltük ki? Hogyan fogjuk meghálálni?Az első kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: semmivel. A második válasz már komoly megfontolás tárgya.
*
Az már tuti, hogy az ülőgumóim nem 10-tizenakárhány órás ülésre lett teremtve!!*
Filmet néztünk a buszon: Cleopátra küldetés, jól bealudtam rajta.2008. 05. 20. - kedd
Hajnal. Állítólag kb. 2 órát álltunk a macedónoknál. Pénzt akartak, hát belekötöttek a tachográfunkba.
*
A macedónok kifelé is szívóztak. Van egy görög/magyar állampolgár a buszon, vízumot követeltek tőle, hogy beléphessen Görögországba (a hazájába)...*
Végre görög hon! Benzinkút, kávé, mosdó. A görög útitársunkat Apostolnak hívják – elkezdtük „kihasználni”! Az ínycsiklandó, jólkinéző piték és mittoménmik-ről elmondta, mi micsoda, szóval nem kellett „zsákba-macskát” reggeliznem. (Végül valami nagyon fincsi szezámmagos-sajtos kütyüt ettem.)És most irány (The)Saloniki.
Egyébként a sofőrjeink tök jó fejek! Ők ketten: Károly Róbert! :)
2008. 05. 21. - szerda
Az a baj, hogy amikor kérdezünk, a válaszadó talán nem is figyeli, hogy tulajdonképpen mire is, de azért válaszol. Később meg jön a nézeteltérés (vita, megbántódás), mert hogy aztán nem is úgy történnek a dolgok, ahogy a kérdésre adott válasz alapján gondolná az ember. (Figyelmetlenség, elhanyagolás a másikkal szemben.)
*
Útitársaink párbeszéde:- Te, itt hogy hogy nincsenek gólyák?
- Hát nincs béka!
- De miért nincsenek?
- Hát mert nem szeretik a sós vizet!
Hmmm... Néha túl hamar kérdezünk. Pedig ha a gondolataink megelőznék a szánkat, sok felesleges kérdéstől kímélhetnénk meg magunkat, és egymást is.
*
Sokat gondolok a kicsikre. Meg arra, hogy Révészék mindent megtesznek, hogy jól érezzék magukat náluk, hogy mi meg itt érezzük magunkat jól. De mégsem egyszerű. Ezek szerint a kicsik nélkül, Csabával nem tudom magam jól érezni? De otthon, a kicsikkel sem ment már. Kellett már ez a kiruccanás.*
Mindjárt ott vagyunk az Olymposnál! Nagyon kanyargós szerpentin, félelmetes! Istennek hála odafelé és visszafelé sem volt gond a helyenként épp, hogy egy sávra szűkülő hegyi úton.Az isteni hegyen a túra útján néha nem volt egyértelmű, merre is kell menni. Aztán Csaba mutatta, de már láttam én is: a keresztfák jelzik a kijelölt utat! (A földbe erősített deszka darabok amolyan lépcsőfélét alkottak.)
Jó volt emlékezni: a keresztfa jelzi, merre kell menni! :)
Hegyi patak, kristálytiszta víz, tücsök és bogár, gyík és lepke, virágok és zöldek, turista föl és le, innen és onnan (Jeruzsálemből pl.), teherhordó öszvérek...
folyt.köv.
Fotók itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése