Az emeleti fiúszobába lépve megtalálom a tálcát, amin a kistányér morzsái, a befőttesüvegtetőbe dermedt viasz, a kakaóbajuszos bögre, gyűrt szalvéta arra emlékeztetnek, itt valamikor valaki ágyba kapta gyertyafényes vacsoráját. Hálás vagyok ezért az ottfelejtett szennyesért, mert arra emlékeztetnek, hogy itt valamikor valamelyik tesó a másikat szeretettel kényeztette betegsége idején...
Ilyenkor repes a szívem a sok gyerekünkért, akikkel gyakran nehéz, de ezek a pillanatok visszaigazolnak minden befektetett energiát, szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése